Data

Date:
25-09-1992
Country:
Hungary
Number:
Gf.I.31 349/1992/9
Court:
Supreme Court of the Republic of Hungary
Parties:
MALEV Hungarian Airlines v. United Technologies International Inc. Pratt & Whitney Commercial Engine Business

Keywords

APPLICABILITY OF CISG TO SALE OF AIRCRAFT POWER UNITS - SALE OF AIRCRAFT EXCLUDED (ART. 2(E) CISG) - SALE OF PARTS OF AIRCRAFT INCLUDED

OFFER NOT SUFFICIENTLY DEFINITE (ART. 14(1) CISG) - PRICE DETERMINED ONLY WITH RESPECT TO SOME UNITS OFFERED - GOODS TO BE UNILATERALLY CHOSEN BY THE OFFEREE

Abstract

During negotiations, a US seller made to a Hungarian buyer two simultaneous and alternative offers to sell different kinds of aircraft power units, without fixing the price. The seller claimed that a contract had been concluded.

The court held that although CISG does not apply to the sale of aircraft (Art. 2(e) CISG) it does apply to the sale of single components of aircraft. However, as the offer did not specify the price, it was not sufficiently definite for mere acceptance on the part of the buyer to conclude the contract (Art. 14(1) CISG).

Fulltext

[...]

í t é l e t e t:

A Legfelsobb Bíróság az elsofokú biróság részitéletét
íteletként bírálva felul - megváltoztatja és a felperes
keresetét elutasítja.

Kotelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek jogi
képviseloje pénztaraba - 15 napon felul 15,150.000
(Tizenotmillió-egyszázotvenezer) forint elso- és masodfokú
perkoltséget.

A felperes a felmerult koltsegeit maga viseli.

I n d o k o 1 á s:

A peres felek, valamint az amerikai VALSAN cég közott 1990.
oszétol tárgyalások folytak egyrészt arról, hogy a felperes
milyen feltételek mellett cserélné ki az alperes szovjet
gyártmányú Tupoljev TU-154-es repülogépeiben a nem megfelelo
hatásfokkal müködo hajtómuveket a felperes által gyártott FRATT
JT 8D-219-es motorokkal (áthajtómuvezés); másrészt arról, hogy
az alperes által vásárolandó szélestörzsu repülogépekhez a
felperes szállítaná a PW 4000-es sorozatú motorokat. A felek az
alperes meglévó szovjet gyártmányú repülogépeinek az
áthajtómuvezésével kapcsolatos tárgyalásaikról 1990. december
4-én szándéklevelet írtak alá. Ebben azt a szándékukat fejezték
ki - minden kötelezettség vallalása nélkül -, hogy a
nyilatkozatban foglaltaknak megfeleloen végleges megállapodást
fognak aláírni. Ebben a szándéknyilatkozatban a felperes a
végleges megállapodás aláírását - többek között - attól is
függóvé tette, hogy az alperes elfogadjae a felperesnek az
1990. november 9-én kelt támogatási ajánlatát, amely szerint az
alperes az általa megvásárolandó szélestörzsu repülogépekbe a
felperestol vásárol PW 4000 sorozatú motort.

A felperes 1990. december 14-i keltezéssel két vételtámogatási
ajánlatot adott át az alperesnek, azzal a cél'al, hogy
elosegítse az alperes által fixen megrendelt két darab és
opcióval lekötött 1 db új felperesi motorokkal felszerelt
repülogép, valamint egy rixen megrendelt és egy opcióval
lekötött felperesi tartalékmotor megvásárlását. Ezek a
támogatási ajánlatok az 1990. november 9-én kelt ajánlat
helyébe léptek, azt teljes egészében hatálytalanították. Mind a
két ajánlat hivatkozott a PW 4000 sorozatú motorra vonatkozó
jótállási tervet tartalmazó függelékre. Az egyik ajánlat arra
az esetre szólt, ha az alperes PW 4056 motorokkal
felszerelt 767-200 ER repülogépet vásárol, a másik pedig
arra az esetre szólt, ha az alperes uj PW 4152 vagy 4156-A
lökhajtásos rendszereivel hajtott A 310-300-as repülogépet
vásarol. Az alperes ugyanis ebben az idóben két repülogépet
gyártó céggel tárgyalt és még nem döntötte el, hogy melyik
cégtol és milyen tipusú szélestörzsu repülogépet vásárol. A
támogató ajánlatok a felperes által gyártott motorok, illetve
lökhajtásos rendszerek választása érdekében pénzügyi (kölcsön
nyújtåsa) támogatást, motorgaranciákat, termékfenntartási
szolgáltatásokat és szervízszolgálatot tartalmaztak.

Az ajánlatokat a felperes 1990. december 21-ig tartotta fenn,
azzal a kikötéssel, hogy az alperes elfogadó nyilatkozatának a
hatálya Magyarország és az Egyesült Allamok kormányának
megfelelo hozzájárulásától függ. Mindkét támogatási ajánlat Y
pontja a vételi megállapodásokat tartalmazta. A támogató
ajánlatokon pontosan meg volt jelölve, hogy annak elfogadása
esetén azt az alperesnek hol kell aláirnia. Az alperes egyik
támogató ajánlatot sem írta alá, de 1990. december 21-én a
felperes megbizottjának személyes jelenlétében - aki ekkor az
1990. december 14-i a PW 4056 motorokra vonatkozó ajánlatot
kiterjesztette a PW 4060 motorra is - a vele történt
megbeszélés alapján, közösen fogalmazott levelet küldött telex
útján a felperesi cég alelnökének, és ebben arról értesítette,
hogy - muszaki és gazdaságossági értékelés alapján, figyelemmel
a pénzügyi támogatásra is - az új szélestörzsu
repülogépflottájának motorjául a PW 4000 motort választotta.
Közölte azt is, hogy örömmel néz elébe a PW-vel való
együttmüködésüknek, különösen a TU-154-es gépek új motorral
való felszerelése terén, valamint, hogy a jelen elfogadó
nyilatkozat mindenben az 1990. december 14-i keletu PW motor
ajánlatban foglalt feltételeken alapul. Egyben kérte a
felperest, hogy ezt az információt kezelje mindaddig szigorúan
bizalmasan, amig készen nem állnak a közös nyilvános bejelentés
megtételére.

Ezt követoen a felek 1991. február elején szóban tárgyaltak, s
ezen tárgyalásukra utalva a felperes 1991. február ll-én
levelet intézett az alpereshez. Ebben közölte, hogy 65.000 USA
dollár hirdetési költségvetés 'hozzá lesz adva' az aláírási
pótlékhoz és segítségét ajánlotta fel a hajtómukarbantartó
partner kiválasztásához, valamint együttmüködését a
vonalkarbantartási alkatrészpool létrehozásában. Közölte azt
is, hogy Budapestre jön és folytatják a megbeszélést a TU-154
repülogépek áthajtómuvezése tárgyában és véglegesítik a PW 4000
szerzódést.

Ezt követoen az alperes 1991. március 25-én írásban közölte a
felperessel, hogy nem választják a PW 4000-es szériájú motort,
a Boeing 767-es repülogép számára. Erre a felperes még ezen a
napon kifejtette azt az álláspontját, hogy az alperes
határozottan és visszavonhatatlanul elkötelezte magát amellett,
hogy az új 767 repülogépet PW 4000 hajtómuvel vásárolja meg és
kérte, hogy az alperes kötelezettségének haladéktalanul tegyen
eleget és értesítse a Boeing céget arról, hogy a PW 4000
hajtómuvet választotta és erról nyilvános közleményt adjon ki.
Az alperes eltéro álláspontja folytán ettol elzárkózott.

A felperes 1991. július 23-án keresettel fordult a bírósághoz,
a keresetében annak megállapitását kérte, hogy 1990. december
21-én a felek között a szerzodés érvényesen létrejött, és annak
rendelkezéseit az alperes megszegte, továbbá, hogy az alperes
köteles a szerzodéses kötelezettségét teljesíteni, kérte
továbbá a perköltség megítélését is. Elóadta, hogy az alperes
1990. december 21én kelt nyilatozatával a felperes 1990.
december 14-én kelt szerzódéses ajánlatát elfogadta, s ezzel
érvényes, kötelezó erejú és jogi úton érvényesítheto szerzódés
jött létre az ajánlatban írt PW 4056 hajtómuvek és
tartalékhajtómuvek eladására és megvásárlására. Alláspontja
szerint az 1990. december 14-én kelt ajánlat mindenben megfelel
az 1987. évi 20. tvr-tel kihirdetett az Egyesült Nemzeteknek az
áruk nemzetközi adásvételi szerzódéseiról szóló Bécsben 1980.
április 11. napján kelt Egyezmény (továbbiakban: Egyezmény) 14.
cikkének (1) bekezdésében foglaltaknak, s az ajánlat
elfogadásával a szerzodés érvényesen létrejött. Az ajánlat
ugyanis pontosan meghatározza az árut és annak mennyiségét,
továbbá olyan adatokat tartalmaz, amelynek alapján az ár
porltosan meghatározható. Annak a körülménynek, hogy az alperes
az elfogadó nyilatkozatában a PW 4000 szériáról beszél, azért
nincs jelentósége, mert az ajánlatban szerepló hajtómúvek mind
e#be a szériába tartoznak és az ajánlat pontosan megjelölte a
szérián belül is a hajtómuvek számát. +ppen az alperes
kívánsága alapján került sor arra, hogy a felperes üzleti
meghatalmazottja az 1990. december 14-én kelt ajánlatot
kiterjesztette a PW 4060 tipusú hajtómure és módosították a
motor karbantartási költséggarancia tervét. Az ajánlat
biztosította az alperesnek, hogy a repülógép tipusát a két
lehetoségbol szabadon válassza ki és értelemszerúen azt az
ajánlatot kell elfogadottnak tekinteni a kettó közül, amelyik a
kiválasztott repülogép tipusának megfelel. Az ajánlat alapján a
mennyiség is megállapítható, mert az is attól függ, hogy az
alperes kettó vagy három repülógépet vásárol. Az ár is
meghatározott, mert költségszámítással az is pontosan
megállapítható. Az alperes a perbeli hajtómuveknek a muszaki
tulajdonságait is ismerte, a motor specifikációt és az igényelt
további szükséges tájékoztatást is megkapta, erre utal is az
elfogadó nyilatkozatában. Késobb a per során azon költségei
megfizetesere is kérte kötelezni az alperest, amelyek az
alperes által - a jelen perrel összefüggésben - indított
tényfeltárási (discovçry) eljárással kapcsolatban merültek fel,
ennek összegét 64.816,20 USA dollárban jelölte meg.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem ismerte el, hogy a
perbeli hajtómuvekre szerzodést kötött volna a felperessel.
Alláspontja szerint a felperes 1990. Allaspontja szerint a
felperes 1990. december 14-én kelt támogató ajánlatai
tartalmuknál fogva nem tekinthetok szerzodéses ajánlatnak, mert
azok nem tartalmazzák azokat az adatokat, amelyeket az
Egyezmény 14. cikkének (1) bekezdése elóír. Az 1990. december
14-én kelt támogató ajánlatok nem azonosítják megfeleloen
azokat az árukat, azaz a konkrét hajtómúvek valamelyikét,
amelyek a szerzodés tárgyát képezhetik és amelyeket a
felperesnek szállítani kellene. A mennyiség meghatározása sem
felel meg az Egyezmény 14. cikke (l) bekezdése elóírásainak és
egyáltalán nem jelöli meg a beépítesre kerülo hajtómúvek árát.
A PW 4056 sorozatú tartalékmotor ára ugyanis nem azonos a PW
4056 sorozatú árával és a PW 4056 sorozatú motor ára sem azonos
a PW 4000 sorozatú motor árával. Az un. árképzési formula csak
akkor lenne alkalmazható, ha a konkrét hajtómuveknek a
szerzódéskötés idópontjában meghatározott alapárát megjelölték
volna. A felperes által adott adatok szerint az alapárat is
kalkulálni kellene, de ehhez sem állnak rendelkezésre az
adatok, mert a felperes a saját árindexét nem jelölte meg. A
hajtómúveknek nincs általános piaci ára, ezért ezt sem lehet
irányadónak tekinteni. Tekintettel arra, hogy a
repülóqépgyártónak az alperes, a felperesnek pedig a
repülogépgyártó fizetné a hajtómúveket, ezért sem mellózhetó az
ár pontos ismerete, ezt ugyanis össze kell hangolni a
repülógépgyártó által adott pénzügyi, fizetési feltételekkel.
Alláspontja szerint a perbeli vitás ajánlat az Egyezmény
idézett cikkét helyesen értelmezve azért sem minosül
ajánlatnak, mert nem fejezi ki a felperesnek azt a szándékát,
hogy elfogadása esetén magát kötelezettségben állónak tekinti.
Ezt bizonyítja az is, hogy a felperes az 1991. február 11-én
kelt levelében is a szerzódés véglegesítésérol ír és nem utalta
át az 1 millió USA dollár összegu aláírási prémiumot sem. Ez a
vevo szerzodéskötési jutaléka, abban az esetben, ha az ajánlat
elfogadása határidóben megtörténik.

Utalt arra is, hogy a felperes a szerzodés létrejöttét
feltételekhez kötötte, és az elfogadó nyilatkozatot sem az
amerikai, sem a magyar kormány nem hagyta jóvá.

Az alperesi álláspont szerint - amennyiben a felperesi ajánlat
megfelelt volna az Egyezmény által támasztott követelményeknek
-, abban az esetben sem jött volna létre a szerzodés, mert az
alperes 1990. december 21-én kelt levelét nem lehet
elfogadásnak minósíteni. Ez a levél ugyanis csak általános
megfogalmazásban utal a hajtómu családra és egy egészen új
ellenjavallatnak minosítheto feltételt is szabott, amikor a
nyilatkozatát a TU-154 repülógépflotta áthajtómúvezésére
alapozta.

Az elsófokú bíróság a felek nyilatkozatai, az 1990. december
14-én kelt felperesi támogató ajánlatok, az alperes 1990.
december 21-én kelt levele, a felperes 1991. február ll-én kelt
levele és a PW 4000 muszaki táblázata (13. sz. melléklet), az
1984. januárban kibocsátott és 1987. áprilisban módosított
felperesi szervizpolitika hiteles magyar nyelvú fordítása, az
1990. december 14-én kelt jótállási terv a PW 4000-es
motorokhoz magyar nyelvú fordítása, valamint a becsatolt
levelek és egyéb okiratok tartalmának mérlegelésével
megállapított tényállás alapján részítéletet hozott. Ennek
rendelkezo részében megállapította, hogy a felek között a
felperes 1990. december 14-i ajánlata és az alperes 1990.
december 21-i elfogadó nyilatkozata, valamint az 1990. december
16-a és 21-e között folytatott tárgyalások és a becsatolt
dokumentumok alapján szerzódés jött létre.

A jogvita eldöntésénél a felek egyezo nyilatkozata alapján az
1987. évi 20. tvr-tel kihirdetett az Egyesült Nemzeteknek az
áruk nemzetközi adásvételi szerzódésérol szóló Bécsben 1980.
évi április 11. napján kelt Egyezmény rendelkezéseit
alkalmazta. Ezen Egyezmény 14. cikkének (1) bekezdésében
foglalt feltételek figyelembevételével azt állapította meg,
hogy a felperes 1990. December 14-én kelt ajánlatai
meghatározottak, mert megjelölték az árut és értelemszeruen
meghatározták a mennyiséget és az árat is. Az áru megjelöléssel
kapcsolatban arra utal az elsofokú bíróság, hogy a repülogép
tipusának az eldöntésével (1990. december 29.) egyértelmuvé
vált a felsorolt tipusokból a szerzodés tárgyát képezo tipus.
Az áru mennyisége is pontosan meghatározható annak ismeretében,
hogy az alperes hány repülogépet vásárol. Az árat pedig minden
tipusra pontosan közli az ajánlat. Az a körülmény, hogy az
alperes választhatta ki az ajánlat alapján a hajtómuvet - attól
függoen, hogy melyik repülogépet választja ''egyoldalú
hatalmasságot' jelentett az alperes számára.

Az alperes 1991. december 21-én kelt nyilatkozatát az elsofokú
bíróság az ajánlat elfogadásának tekintette. Ezt azzal
indokolta, hogy a nyilatkozat mindenben az 1990. december 14-i
keletu P and W motorajánlatban foglaltakon alapul. Nem fogadta
el az alperesnek az Egyezmény 19. cikkének (1) bekezdésében
foglaltakra utalását, mert álláspontja szerint az alperesi
nyilatkozat nem tartalmaz olyan adatot, amelyet az Egyezmény
ezen cikke (1) bekezdésében meghatároz. Az ajánlat azon
kitételének, hogy az alperes nyilatkozatának a hatálya függ
Magyarország és az Egyesült Allamok kormányának megfelelo
hozzájárulásától, az elsofokú bíróság álláspontja szerint azért
nincs jelentosége, mert az Egyezmény ilyen nevesített
feltételeket nem tartalmaz. Egyébként pedig az alperes olyan
önálló vállalat, amely a döntéseit maga hozza meg, és ezek nem
függenek az alapító szervek hozzájárulásától. A vitatott
kikötés helyes értelmezése szerint a felperes nem az alperes
elfogadó nyilatkozatának hatályát tette függové az idézett
feltételtol, hanem a szerzodés felperes részérol történó
teljesítését, tehát a kikötés 'bonto feltételnek' tekintendo.

Az elsófokú bíróság a felperes 1991. február ll-én kelt
felperesi levelének azon kitételével kapcsolatban, amelyben a
TU-154 repülogépek áthajtómuvezésére és a PW 4000 szerzodés
véglegesítésére vonatkozik, azt az álláspontját fejtette ki,
hogy a levél egész tartalmát értelmezve nem lehet kétséges,
hogy a felperes már létrejött szerzodés utólagos
kiegészítésérol írt.

Az ítélet indokolása szerint az elsofokú bíróság a felperesnek
a megállapításra irányuló kereseti kérelmét azért bírálta el
részítéletben, mert a felperes kártérítési igényt is
elóterjesztett - amely a tényfeltárási (discovery) eljárással
felmerült felperesi ügyvédi költséget foglalja magában -, s így
a kártérítési igény és a perköltség tárgyában az eljárást
tovább folytatja.

Ezen részítélet ellen az alperes felleb#ezett és elsodlegesen
az elsofokú bíróság részítéletének a megváltoztatását és a
felperes keresetének az elu+asítását kérte. Másodlagos
kérelmében - arra az esetre, ha bizonyítás kiegészítése
szükséges - azt kérte, hogy a másodfokú bíróság az elsofokú
részítéletet helyezze hatályon kivül és utasítsa az elsofokú
bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat
hozatalára.

A fellebbezésében eljárásjogi szempontból azt sérelmezte, hogy
az elsofokú bíróság részítéletet hozott. Alláspontja szerint
ezzel az elsofokú biróság a Pp. 215. -ában foglaltakat
megsértette, mert a kereseti kérelmen túlterjeszkedett. A
felperes perköltség igényét nem lehet a perbeli esetben a per
fotárgyának tekinteni, mert az járulékos kérdés és a per
fotárgyában hozott döntés mellett a perköltség viselése
kérdésében is döntenie kell. Alláspontja szerint a felperes
kártérítési igényt nem terjesztett eló.

A fellebbezése további részében sérelmezte, hogy az elsófokú
bíróság a felperes 1990. december 14-én kelt nyilatkozatait
szerzodés megkötésére irányuló olyan ajánlatnak minósítette,
amely tartalmában mindenben megfelel az Egyezmény 14. cikke (1)
bekezdésében írt követelményeknek. Ezzel kapcsolatban az
elsofokú eljárásban kifejtett érdemi védekezése megismétlésén
túlmenóen nivatkozott az Egyezmény 8. cikke (1) bekezdéseben
foglaltakra. Alláspontja szerint a felperes vitás ajánlatai,
azok tartalmát helyesen értelmezve nem végleges kötelezettségre
irányuló szándékot fejeznek ki, hanem azt feltételezik, hogy a
késóbbiekben még az alperes kezdeményezésére végleges
szerzodéskötésre kerülhet sor. Ez következik abból, hogy a
vitás ajánlatokban a felperes az általános ismertetot követoen
különbözo hitelek nyújtásáról szól. A hitel nyújtását pedig
ahhoz a feltételhez kötötte, hogy arra csak akkor kerülhet sor,
ha megkapta az alperes írásbeli értesítését arról, hogy
feladott egy fix és feltétel nélküli megrendelést a repülógépre
és a tartalékmotorra. Vagyis a vitás ajánlatok legfeljebb
elószerzodes megkötésére irányultak.

Ennek az értelmezésnek a helyességét igazolja - az alperes
szerint - a felperes 1991. február ll-én kelt levele is,
amelyben a PW 4000 szerzodés véglegesítésérol és a TU-154es
repülogépek áthajtómuvezésére irányuló tárgyalások
folytatásáról beszél. Ezen támogató nyilatkozatok alapján mivel
azok nem minosülnek a szerzodés megkötésére irányuló ajánlatnak
- akkor sem jött volna létre az r adásvételi szerzodés a
perbeli hajtómuvekre, ha azokat az alperes elfogadta volna. Az
alperes azonban elfogadó nyilatkozatot nem tett, a vitás
ajánlatokat nem írta alá, ez nem volt szándékában - ebben az
idoben még nem döntött abban a kérdésben, hogy milyen
repülogépeket vásárol és egyes moszaki-gazdaságossági
kérdésekben folytatták a felperessel a tárgyalásokat. Nem
állapodtak meg az alkatrészellátás biztosításáról és a
hajtómukarbantartó hálózat kiépítésérol sem. Enélkül pedig
egyetlen légitársaság sem vásárol hajtómuvet. Az alperesi levél
éppen ezért külön került megfogalmazásra - a felperes kérésére.
Ezen levél kiállításának, aláírásának és az aláíráson
kinyilvánított alperesi szándéknak a feltárására tanúként kérte
kihallgatni - szükség esetén - a tárgyaláson részt vevó
személyeket. Az alperes részéról részt vevo személyektól
nyilatkozatot is becsatolt, amellyel a level megírásának a
körülményeit, az alperes szándékát kívánta bizonyítani.

[...]

Foglalkozott a fellebbezésében az alperes a perben alkalmazandó
anyagi jogszabályokkal is. AZ Egyezmény mellett utalt a
nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 7. -ában
foglaltakra, s ebbol levezette a nemzetközi magánjog belföldi
alkalmazásának korlátait.

Az alperes a fellebbezési tárgyaláson sérelmezte azt is, hogy
az elsofokú bíróság nem adott helyt a perköltségbiztosíték
letétbe helyezésére irányuló kérelmének és vitatta, hogy a
megállapítási keresetindításnak megvoltak az eljárásjogi
feltételei.

A felperes fellebbezési ellenkérelmet terjesztett elo, amely az
elsofokú ítélet helybenhagyására irányult. Ebben a felperes
lényegében megismételte az elsofokú eljárásban kifejtett
álláspontját, amely szerint 1990. december 14-én olyan
szerzodéskötésre irányuló ajánlatokat adott át az alperesnek,
amely tartalmában megfelelt az Egyezmény eloírásainak és
rendelkezett mindazon további dokumentumokkal, amelyekkel az
Egyezmény valamennyi követelményének eleget tett. Ezeket a
dokumentumokat a tárgyalásaik során átadták az alperesnek és
ezek tartalma az ajánlat idoközbeni módosulása ellenére nem
változott. Utalt arra is, hogy a felperesnek nem kellett
engedélyt beszerezni a perbeli szerzodés megkötéséhez, az
engedélyt a hajtómuvek tényleges exportjához kellett kérnie az
amerikai szövetségi hatóságtól, erre azonban a teljesítési
határidore tekintettel boséges idó állt a rendelkezésére. Ahhoz
pedig, hogy az alperesnek a hajtómuszériára vonatkozó technikai
adatokat adjon át, rendelkezett engedellyel.

[...]

A fellebbezés alapos.

A másodfokú bíróság a per eddigi összes adata - különös
figyelemmel az 1990. december 4-én kelt szándéknyilatkozatban,
az 1990. december 14-én kelt két ajánlatban, az alperes 1990.
december 21-én kelt levelében foglaltakra - és a felperesnek a
fellebbezési tárgyaláson tett nyilatkozata alapján az elsofokú
bíróság által megállapított tényállást az alábbiak szerint
módosítja, illetve kiegészíti.

A peres felek között 1990. oszétol folytak tárgyalások egyrészt
arról, hogy a felperes cserélné ki az alperes szovjet
gyártmányú TUPOLJEV TU-154-es repülogépeiben a hajtómuveket,
másrészt arról, hogy az alperes a megvételre kerüló
szélestörzsú repülogépeibe a felperestol vásárolná a
hajtómuveket. A felperes 1990. november 9-én támogatási
ajánlatokat küldött az alperesnek a szélestörzsu repülogépeknek
a felperes által gyártott hajtómuvekkel történo
felszereléséhez. Az áthajtómuvezéssel kapcsolatos
tárgyalásaikról pedig 1990. december 4-én szándéklevelet
(emlékeztetot) írtak alá. Ebben a felek rögzítették (8.b.
pont), hogy a végleges szerzodés töhbek között attól függ, hogy
az alperes elfogadja-e a felperes 1990. november 9-én kelt
támogatási ajánlatai egyikét, azaz hogy az új szélestörzsu
repülógépekhez a PW 4000 sorozatú hajtómuvet választja-e. Ha az
alperes ezt nem fogadná el, úgy a felperes fenntartotta magának
a jogot, hogy a TUPOLJEV áthajtómuvezési programra nézve tett
szándéknyilatkozatát amelyet egyébként minden
kötelezettségvállalas nélkül írtak alá - felülvizsgálja. Az
áthajtómuvezési program és a repülogéphajtomuvek értékesítése
közötti szoros kapcsolatot bizonyitja a fentieken kivül az
alperes 1990. december 21-i nyilatkozata es a felperes 1991.
február 11-i levele.

A felperes 1990. december 14-én két különálló ajánlatot tett az
alperesnek arra az esetre, ha az alperes a Boeing vagy az
Airbus tipusú repülogép mellett dönt. Ezek az ajánlatok az
1990. november 9-én kelt ajánlatokat hatálytalanitották és azok
helyébe léptek. Az 1990. december 14-én kelt Boeing
repülogépvásárlás esetére szóló vételtámogatási ajánlatban a
felperes a PW 4000 sorozatú hajtómuvek közül - az 1990.
december 21-én történt módosítást is figyelembe véve - két
motort (hajtómuvet) - a PW 4056-os és a PW 4060-as számut -
jelölt meg, amelyek közül az ajánlat Y.l. pontjai szerint az
alperesnek kellett választania, a választásáról a
repülogépgyártót értesítenie kellett. Az Y.2. pontban a
felperes vállalta, hogy a repülogépgyártóval kötött külön
szerzodés szerint adja el a hajtómúveket (motorokat) az
alperesnek. Ezen ajánlatában a felperes a fixen megrendelt új
PW 4056 tartalékmotor egység-alapárát - amely 1989.
decemberétol az értékállandósági számítás szerint emelkedhet -
5,847.675 USA dollárban jelölte meg. A módosított ajánlat a PW
4060as számú motor, illetve tartalékmotor alapárát nem
tartalmazta.

A másik ugyanezen a napon kelt és az Airbus repülogépvásárlás
esetére szóló támogató javaslat a PW 4000-es sorozatú
hatjómuvek közül szám szerint két - PW 4152-es vagy PW 4156-os
- lökhaitásos rendszert es tartalékmotort jelölte meg,
amelyek közül az alperesnek az ajánlat Y. 1. és 2. pontja
szerint választania, s a választásáról a repülogépgyártót az
ajánlat elfogadásakor azonnal értesítenie kellett. Az Y.2. pont
alapján a felperes vállalta, hogy a repülogépgyártóval kötött
külön szerzodés szerint adja el a szám szerint megjelölt
lökhajtásos rendszereket az alperesnek. Ezen ajánlatban a
felperes az új PW 4152-es tartalékmotor alap-egységárát
5,552.675 USA dollárban, az új PW 4156/A tartalékmotorét
5,847.675 USA dollárban jelölte meg azzal, hogy az 1989.
decemberétol értékállandósítva.

Mindkét ajánlat Y.4. pontja szerint az ajánlat elfogadásával az
alperesnek azonnal fix és .feltetel nélküli megrendelést
kellett feladnia az ajánlatokban megjelölt sorozatszámú
tartalékmotorra.

Az Airbus repülogép választására szóló -ajánlatban feltüntetett
lökhajtásos rendszer a hajtómuvet (motort), egyéb alkatrészeket
és a gondolát is magában foglalja, míg a hajtómu csak a motort
jelenti, ezért a lökhajtásos rendszer ára nem azonos a hajtómu
(motor) árával. Az ajánlat egyik lökhajtásos renszer árát sem
tartalmazta.

Az alperes fellebbezése alapján a másodfokú eljárásban is abban
a kérdésben kellett állást foglalni, hogy az áruk nemzetközi
adásvételérol szóló Bécsi Egyezmény 8. cikkének (1) bekezdése
alapján értelmezve a felek nyilatkozatait, a felperes 1990.
december 14-én kelt ajánlatai megfelelnek-e az Egyezmény 14.
cikke (1) bekezdésében írt feltételeknek és az alperes 1990.
december 21-én kelt nyilatkozata elfogadásnak minosül-e.

Az Egyezmény 14. cikke (1) bekezdése szerint egy vagy több
meghatározott személyhez címzett, szerzodéskötésre irányuló
javaslat akkor minosül ajánlatnak, ha kelloen meghatározott és
jelzi az ajánlattevonek azt a szándékát, hogy elfogadása esetén
magát kötelezettségben állónak tekinti. A javaslat akkor
minosül kelloen meghatározottnak, ha megjelöli az _rut és
kifejezetten vagy értelemszeruen megállapítja a mennyiséget és
az árat, vagy rendelkezéseket tartalmaz ezek meghatározására.
Ez azt jelenti, hogy az Egyezmény a ajánlat lényeges
feltételének tekinti a szolgáltatás tárgyának (árunak),
mennyiségének és az árának a meghatározását.

A rendelkezésre álló bizonyítékok és a felek nyilatkozatai
alapján megállapítható, hogy a felperes ugyanarra az ügyletre
két párhuzamos ajánlatot tett 1990. december 14én, attól
függoen, hogy az alperes a Boeing vagy az Airbus repülógépet
választja. A Boeing repülogép választása esetére vonatkozó
ajálatan belul azonos szériához tartozó, de ezen belül két
különbözo tipusú (PW 4056 és PW 4060) hajtómuvet jelölt meg. ez
az ajánlat a PW 4060 motor alapárát nem tartalmazza.

Az Airbus repülogép választása esetére szóló ajánlataban a
felperes két különbözo tipusú - azonos szériához tartozó
lökhajtásos rendszert (PW 4152 és PW 4156 A) és két különbözo
tipusú tartalékmotort (PW 4152 és PW 4156 A) jelölte meg. A
lökhajtásos rendszerek alapárát az ajánlat nem tartalmazta,
csupán a tartalékmotorokét, annak ellenére, hogy e két
alkotórész sem muszakilag, sem árban nem azonos. Alap-egységár
hiányában az értékállandósági számításnak nincsen jelentosége.
Az ár az Eqyezmény 55. cikke alapján sem állapítható meg, mert
a hajtómúrendszernek nincsen piaci ára.

A másodfokú bíróság nem fogadta el a felperesnek azt az
álláspontját, hogy a lökhajtásos rendszerek árára nem kellett
ajánlatot tennie, mert ezek árát a repülogépgyártó cég felé
számlázta volna, amely azt a repülogép árába beépíti. Az
ajánlatok szerint ugyanis (Y.2. pont) mind a hajtómúveket, mind
a lökhajtásos rendszereket, mind a tartalékmotorokat az alperes
vette volna a felperestol, tehát vevoként a felperes az
alperessel került volna szerzodéses kapcsolatba. Vagyis a
perbeli két ajánlat nemcsak a tartalékmotorok, hanem a
beépítésre kerülo hajtómuvek és lökhajtásos rendszerek
adásvételére is irányult. Ezért az Egyezmény 14. cikke alapján
a felperesnek a perbeli párhuzamos és vagylagos ajánlatában a
választásra felajánlott minden árunak - hajtómuveknek és
lökhajtásos rendszernek - az árát, az ár megállapításához
szükséges rendelkezéseket közölnie kellett volna az alperessel
.

[...]}}

Source

Original in Hungarian:
- Unpublished

Source:
- Prof. Helen E. Hartnell, The Central European University, Legal Studies Department, Budapest, Hungary

Published in English (trans.):
- 13 Journal of Law and Commerce (1993) 31-47

Commented on by:
- U. Magnus, Aktuelle Fragen des UN-Kaufrechts, in Zeitschrift für Europäisches Privatrecht (ZEuP), 1993, 78-99 (84)
- P. Amato, U.N. Convention on Contracts for the International Sale of Goods. The Open Price Term and Uniform Application: An Early Interpretation by the Hungarian Courts, in 13 Journal of Law and Commerce (1993) 1-29
- A. Vida, Unwirksamkeit der Offerte wegen Unbestimmtheit nach UN-Kaufrecht, Praxis des Internationalen Privat- und Verfahrensrechts (IPRax), 1995, 261-264
- D. Lecossois, La détermination du prix dans la Convention de Vienne, le U.C.C. et le droit français: critique de la première décision relative aux articles 14 et 55 de la Convention de Vienne, 41 McGill Law Journal 513-514 (1996)}}